A szülőket korlátozza, vagy a gyermekeket védi?

A pneumococcus (Streptococcus pneumoniae) okozta fertőzés jelenleg is évente gyermekek millióinak haláláért felelős világszerte, holott védőoltással már van lehetőség hatékony specifikus prevencióra. A cseppfertőzéssel terjedő fertőződés első lépéseként a pneumococcus törzsek megtelepedése az orr-garat nyálkahártyáján már a születést követő napokban elkezdődhet. A tünetmentes pneumococcus hordozásból később kialakulhat gennyes középfülgyulladás, mely jelenleg az antibiotikus kezelés leggyakoribb oka csecsemő- és kisgyermekkorban. A véráramba kerülő baktériumok invazív pneumococcus betegséget, vérmérgezést, tüdőgyulladást, gennyes agyhártyagyulladást okozhatnak.

Egy nemrég megjelent sajtóközlemény szerint a szülők döntési jogát korlátozza az oltási rendszer bővülése egy újabb kötelező védőoltás bevezetésével. Ezt a megállapítást az oltásokat ellenzők szövetségének véleményével igyekszik alátámasztani.

Magyarországon a pneumococcus okozta agyhártyagyulladásokról 2000 óta van hivatalos adatgyűjtés. Az elmúlt évtizedben (2001 és 2008 között, www.oek.hu) 505 esetet regisztráltak, az érintettek harmada nem élte túl a betegségét. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a pneumococcus fertőzés okozta tüdőgyulladás az idegrendszeri, illetve a véráramfertőzéseknél kb. 100-szor gyakoribb, ráadásul minden tüdőgyulladásra kb. 100 gennyes középfülgyulladás előfordulása becsülhető. A pneumococcus fertőzések további jelentőségére hívja fel a figyelmet az a tény is, hogy az évente a világon végigvonuló influenzajárványok során a tüdőgyulladás okozta halálozás emelkedik, a két fertőzés szinergizmusa révén.

Jelenleg a pneumococcus fertőzés megelőzésére kétféle vakcina áll rendelkezésre. A már évtizedek óta forgalomban lévő, a baktériumok tok polysaccharid darabját tartalmazó vakcina (23-PPS) két évesnél fiatalabbakban az immunológiai éretlenségük miatt nem képes immunválaszt kiváltani. A modernebb, konjugált pneumococcus vakcinát 2000-ben kezdték el életkorhoz kötött védőoltási programban alkalmazni az USA-ban, elsőként 2 hónapos csecsemőket oltva. Már három évvel a vakcinációs program kezdete után jelentős csökkenést lehetett látni az invazív pneumococcus betegség miatti hospitalizációban és halálozásban az oltott korcsoportokban, ám az is nyilvánvalóvá vált, hogy ez a kedvező hatás egyben minden korosztályban, az oltatlanokban is kimutatható, tehát populációs hatás is létrejött. A kedvező eredmények nyomán a WHO állásfoglalása értelmében a konjugált pneumococcus vakcina a Nyugat-Európai országok életkor szerinti oltási rendjébe is beillesztésre került.

Magyarországon a pneumococcus fertőzés elleni csecsemőkori védőoltásokat az országos program keretében 2008 októberében kezdték el alkalmazni a házi gyermekorvosok. Akár világszenzációnak is mondható, és gyermekorvosaink munkáját dicséri, hogy – az azóta eltelt rövid idő ellenére – 2012-ben már a 95 százalék fölött mozgott a két éven aluli korosztály átoltottsága. Az eredmények minden kétséget kizáróan igazolják a védőoltás kedvező hatásait: látványosan csökkent a pneumococcus agyhártyagyulladások száma mind az oltott, két éven aluli korosztályban, mind az idősebb korcsoportokban, első jeleként a vakcinációs program „nyájimmunitást” is kiváltó hatásának. Ezen eredmények annak is köszönhetőek, hogy az immunizációs program keretében a magyar állam a csecsemők, kisgyermekek számára a jelenleg elérhető legmagasabb szerotípus lefedettséget nyújtó, azaz a legtöbb féle baktériumtörzs okozta fertőzés ellen védő oltóanyagot biztosítja. A pneumococcus védőoltási programmal egy időben indított, országos pneumococcus surveillance eddigi összesített adatai szerint mintegy harmadával csökkent az invazív pneumococcus betegség előfordulása a védőoltási program elkezdése óta, mint a megelőző időszakban.

A pneumococus oltásnak a kötelező nemzeti védőoltási programba történő beillesztésével az átoltottság további javulása, és a pneumococcus okozta súlyos, nemegyszer tragikus kimenetelű betegségek további visszaszorulása várható, így ezt a döntést gyermekeink egészségének javítása érdekében tett sikeres, üdvözlendő lépésnek tartjuk, és messzemenően támogatjuk.

A védőoltások hatékonyságát és biztonságosságát könyvtárnyi megbízható adat igazolja. A védőoltásokkal megelőzhető betegségek gyakran magas halálozással és súlyos szövődményekkel járnak. Az oltások felvételének elutasítása igen veszélyes és felelőtlen választás, és sokkal kockázatosabb védtelennek, mint védettnek lenni, nemcsak az egyén, de környezete, és végső soron az egész társadalom szempontjából is.

A védőoltások beadását ellenzők tábora mégis bizonytalan, vagy nemegyszer rosszindulatúan manipulált, hamis adatokra hivatkozva, forrás megjelölés nélkül „idézve” kétes vizsgálatokat, ugyanakkor az egyes fertőző betegségek gyakran tragikus, máskor „csak” maradandó egészségkárosító hatását sokszor bagatellizálva próbálja a közvéleményt befolyásolni. Különösen szomorú, hogy ezeknek a hangok az utóbbi időben komoly olvasottságra számot tartó országosan elismert, népszerű média felületeken és portálokon is teret kapnak.

A gyermekkori védőoltások bevezetése a gyermekhalálozás és a súlyos betegségek előfordulásának csökkentése érdekében valaha tett leghatékonyabb lépés volt világszerte. A tömeges vakcinációs programok számos olyan rettegett fertőző betegség teljes, vagy közel teljes eradikációjához, kiirtásához vezettek, mint a himlő vagy a járványos gyermekbénulás, és drámaian csökkentették olyan, oltással megelőzhető betegségek előfordulását, mint a kanyaró, a torokgyík, vagy a szamárköhögés. A védőoltások jelentik korunk egyik legnagyobb közegészségügyi-járványügyi sikertörténetét.

A fekete himlő volt az első betegség, amely a védőoltások következtében végleg eltűnt a Földről. 1979 óta sehol a világon nem fordult elő fekete himlő megbetegedés. Védőoltásokkal sikerült megszüntetni a gyermekek ezreit vastüdőbe kényszerítő járványos gyermekbénulás betegségét a világ legnagyobb részén. A következő 5-10 év alatt egy jól szervezett, globális oltási programmal teljesen eradikálni lehetne a bolygóról ezt a betegséget is. A jelenleg még fel-felbukkanó megbetegedések Afganisztánban, Indiában, Nigériában, Pakisztánban, és Szíriában elsősorban az átoltottság csökkenésével, az oltások elmaradásával függenek össze.

A hazai adatok is jól szemléltetik, hogy hogyan változott meg az egyes védőoltással megelőzhető fertőző betegségek előfordulása a védőoltások bevezetését követően. Az oltásoknak köszönhetően a fertőzések száma minimálisra csökkent, és számos, súlyos gyermekbetegségben Magyarországon ma nem hal meg gyermek.

A védőoltások egyértelműen, igazoltan csökkentik a szenvedést és életeket mentenek. 20 éve nem fordult elő hazánkban torokgyík és járványos gyermekbénulás megbetegedés. A kanyaró elleni védőoltás 1969-ben történt bevezetése előtt a legtöbb gyermek átesett kanyarón, 1952 és 1961 között évente mintegy 40 ezer, 1962 és 1971 között kb. 36 ezer megbetegedés fordult elő. 1992 óta a megbetegedések évi átlaga 10 (!) alá csökkent, az utolsó hazai eredetű megbetegedéseket 2001-ben regisztrálták. 2002 óta csak külföldről behurcolt vagy ilyen esettel szorosan összefüggő megbetegedéseket diagnosztizáltak. A kanyaró még mindig behurcolható Magyarországra, de csak akkor tud terjedni, ha fogékony személyeket talál.

A tudomány mai állása szerint tehát nem megkérdőjelezhető tény, hogy az oltások előnyei egyértelműen messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott oltási reakciók kockázatát.

A Házi Gyermekorvosok Egyesülete és az Országos Gyermekegészségügyi Intézet egyaránt elkötelezett amellett, hogy az általános átoltottság társadalmi normaként váljon elfogadottá és hangsúlyozza, hogy a védőoltások elutasítása társadalmilag elfogadhatatlan, ezért igyekszik aktívan fellépni minden félrevezető tájékoztatás ellen.

Véleményünk szerint a média jelentős véleményformáló szerepe különös felelősséget ró az abban dolgozókra. Ugyanúgy, az orvos egészségnevelő szerepe is felelősséget ró az alapellátásban dolgozó gyermekorvosokra, családorvosokra. Közös felelősségünk tehát, hogy segítsük növelni a védőoltásokkal kapcsolatos ismereteket és javítani egészségügyi kultúránkat.

Budapest, 2013. november 25.

Prof. Dr. Mészner Zsófia, főigazgató főorvos, Országos Gyermekegészségügyi Intézet
Dr. Póta György, elnök, Házi Gyermekorvosok Egyesülete