Alapimmunizálás: milyen betegségektől véd meg az ötkomponensű védőoltás?

Haemophilus influenzae b (Hib)

Cseppfertőzéssel terjedő baktérium, mely főleg az 5 éven aluliak körében okoz súlyos, az életet is veszélyeztető betegségeket: gennyes agyhártyagyulladást, a gégefő gyulladását (epiglottitis) és véráramfertőzést (sepsis). 1998 óta oltják a csecsemőket a betegség ellen.

Járványos gyermekbénulás – Poliomyelitis anterior acuta

Okozója a poliovírus, amely főként széklettel szennyezett tárgyak (étel, ital) révén, kisebb mértékben a légúti váladék útján, a szájon keresztül jut a szervezetbe. A poliovírust a tünetmentes vagy beteg ürítő terjeszti. A fertőzés legtöbbször tünetmentesen zajlik, de ritkán súlyos bénulást okoz. Ha a légzőizmokat is érinti a betegség, tartós gépi lélegeztetésre szorulhat a beteg és a halálozás is gyakori.  Magyarországon az oltás bevezetése előtt évente 2000 megbetegedést jelentettek, a fertőzöttek 2%-a meghalt. 1954-ben, 1957-ben majd 1959-ben is nagy járvány alakult ki. 1959-ben a járvány közepén vezették be az oltásokat, mellyel sikerült megállítani terjedését. 2006 óta csak elölt vírusokat tartalmazó oltóanyagokkal történnek a védőoltások hazánkban.

Merevgörzs – Tetanus

Baktérium okozta, igen súlyos, magas halálozású betegség. A kórokozó rendszerint földdel szennyezett seben át jut be a szervezetbe és ott mérget (toxint) termel. Fertőzésveszélyt jelent az állati harapás, az égés, a vágott vagy szúrt seb is. A tetanusz toxin súlyos idegméreg, amelynek hatására az izmok görcsös állapotba kerülnek. Különösen magas a halálozás a csecsemők és az idős felnőttek között. Az újszülöttek leggyakrabban a köldök fertőződése révén betegednek meg, ha az édesanya nem védett, vagy ha a köldökcsonkot nem tisztán kezelték. Hazánkban 1951-ben még közel 500 halálos áldozata volt a fertőzésnek. 1942 óta oltanak tetanusz ellen. Jelenleg évente 1-2 eset fordul elő. A megbetegedettek idősek, akik gyermekkorukban még nem kaptak védőoltást. Tetanuszra gyanús sérüléskor először alaposan ki kell tisztítania sebet. A fertőzés kockázatát a sebet ellátó orvos dönti el.

Szamárköhögés – Pertussis

Kínzó köhögéssel, húzó, hangos belégzéssel járó, több hétig tartó bakteriális betegség. Cseppfertőzéssel terjed, az oltatlan csecsemők a környezetükben élőktől fertőződhetnek. A védőoltás nélkül a légúti- és az idegrendszeri szövődmények miatt közöttük alakulhat ki a legtöbb haláleset. Felnőttek körében egyre gyakrabban fordul elő, ami arra utal, hogy mind a betegség átvészelése, mind az oltás utáni védettség idővel gyengül. A védőoltások bevezetése előtt súlyos járványok léptek fel: 1951-ben 25 ezer, 1953-ban 57 ezer megbetegedés fordult elő. Hazánkban 1953 óta oltják a csecsemőket szamárköhögés ellen.

Torokgyík – Diphteria

Cseppfertőzéssel terjedő, baktérium okozta fertőző betegség. A kórokozó a torokban, rendszerint a mandulákon vagy más nyálkahártyán tapad meg és vaskos, szürkés lepedéket hoz létre. A baktérium mérget (toxint) termel, ami a véráram útján az egész szervezetbe eljut. A diftéria toxin a szívet, az idegrendszert és a vesét is károsítja. A diftéria okozta halál a szívizom károsodása vagy a gége elzáródását követő fulladás miatt áll be. A védőoltások bevezetése előtt igen sok gyermek halt meg ebben a betegségben. Magyarországon 1938-ban még több mint 5 ezer fertőzést és 300 halálesetet jelentettek. 1938-tól kezdve minden gyermeket kötelezően oltanak diftéria ellen. Oltott személyekben a baktérium nem tud betegséget létrehozni.

ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala