Visszatértek a fiatal higiénikusok a tíz évvel ezelőtti, első tudományos fórumuk
helyszínére, Pécsre. A Palatinus szálló Bartók termében három napig közel száz
résztvevő „A család szerepe az egészség megőrzésében” témakörében hallhat meg
számos előadást, vitathat meg szakmai kérdéseket, oszthat meg jó gyakorlatot.
A X. jubileumi fórumra 56 előadást és 17 posztert fogadott el a szervező Magyar
Higiénikusok Társasága (MHT) Ifjúsági Bizottsága, valamint 2 tanfolyamot hirdettek
meg a népegészségügyi kommunikáció és a halálozási, megbetegedési egyenlőtlenségek,
halmozódások vizsgálata témakörében.
Az ünnepélyes megnyitón dr. Horváth Judit Krisztina az Ifjúsági Bizottság elnökeként köszöntötte a fiatal kollégákat. Dr. Paller Judit mb. országos tisztifőorvos üdvözlő levelét dr. Oroszi Beatrix, az MHT főtitkára közvetítette a résztvevőknek. Többek között elhangzott:
„...Egész életünk során tanulunk, alkalmazkodunk. A fiatal korból fakadó bátorság
legnagyobb hozadéka a tapasztalat, ami aztán tudássá nemesül. De mindig kellenek
új és új bátor fiatalok, akik nem fogadják el elődeik tapasztalatát, sajátot akarnak,
és igazuk van. Ebből születik a mindig megújuló, ill. teljesebbé váló tudás. Ezért
hát nagy öröm, hogy sok ilyen fiatalt látok magunk körül.
Az alkalmazkodás a létezés minden aspektusához, a boldogulásunkhoz nélkülözhetetlen
képesség, és így van ez a munkavégzésünk tekintetében is. Szeretném azonban nyomatékosan
hangsúlyozni, hogy az alkalmazkodás nem jelent szervilitást. Tudom, hogy vannak
időszakok, körülmények, helyzetek—amikor nagyon nehéz képviselnünk legjobb meggyőződésünket
ez azonban neme jelenti, nem jelentheti azt, hogy végleg fel is kell adnunk azt.
A népegészségügynek minél több okos, céljaiért küzdeni képes ifjú szakemberre
van szüksége, és ők Önök között találhatóak. Azt remélem, hogy a jövőben egyre
inkább tudunk majd befogadó környezetet is teremteni ahhoz, hogy ne a létszámhiány
kezelése legyen a Szolgálat számára a legnagyobb kihívás…”
A házigazdák nevében dr. Pinczkerné dr. Kassay Veronika Baranya megyei tisztifőorvos szólt a fiatalokhoz. Prof. dr. Kiss István, a PTE ÁOK Népegészségtani Intézet igazgatója kívánt ezt követően alkotó munkát,
majd dr. Páldy Anna, az MHT elnöke buzdította a résztvevőket hasznos eszmecserére.
Levélben köszöntötte a fórumot a hazai tisztiorvoslás egyik legnagyobb hazai
doyenje, prof. dr. Kertai Pál is, kérve őket, hogy „építsék tovább mindazt, amit elődeik elkezdtek, valósítsák meg a statisztikai
és laboratóriumi alapokon nyugvó és újból autonóm szerkezetű magyar népegészségügyet”. S hogy ki is a fiatal higiénikus? Arról Kertai professzor így vélekedik: „...A továbbiakban rátérnék a „fiatal higiénikus” kifejezés tartalmára. Ha jól
értelmezem, ez alatt azokat a 40 év alatti orvosokat, vegyészeket, biológusokat,
pszichológusokat, szociológusokat értik, akik az egyetemeken, főiskolákon, az
ÁNTSZ intézeteiben, vagy a megyei és járási szakszolgálatokban, és a népegészségtan,
valamint a gyakorlati népegészségügy valamelyik ágában dolgoznak. Az elnevezés
azt is sugallja, hogy a higiénikusok diplomáján még alig száradt meg a nyomdafesték,
tudásuk friss, tapasztalatuk még kevés, és idősebb, nagy tapasztalatú főnökeik
alatt nevelődnek és szereznek egyre több elméleti tudást és gyakorlatot. Ez így
helyes, de a népegészségtan története meglepetést is tartogat. Koch Róbert, az
epidemiológia megalapítója és mindmáig legnagyobb alakja 28 éves korában lesz
Wollstein város tisztiorvosa, és öt évvel később már Boroszlóba megy, hogy ismertesse
lépfene kutatásait az ottani egyetem professzoraival. Intézetének egyik munkatársa,
Erlich pedig 23 éves korában fedezi fel a hízósejteket. A higiéne megalapítóját,
Pettenkofert – akit mellesleg mindig hosszú szakállal ábrázolnak – 29 éves korában
nevezik ki a müncheni egyetem orvos-vegytani intézetébe tanszékvezető tanárnak,
igaz, még 20 évet várnia kell, amíg intézetén belül létrehozzák a higiéne tanszéket
is. Kedves tanítványa, Rubner ugyancsak 29 éves, amikor energiaforgalmi kutatásával
már hírnevet szerez magának, és ha már a táplálkozás higiénéjénél tartunk, Eijikman
28 éves korában száll a Batáviába tartó hajóra, hogy megfejtse a beri-beri titkát,
és evvel megalapítsa a vitaminok tanát. De találunk példát a hazai népegészségtan
történetében is. Fodor Józsefet domborműveink középkorú, inkább idős férfinak
ábrázolják. Valójában már 26 éves korában egyetemi magántanár a tisztiorvoslás
tárgykörből, 29 éves korában az államorvostani intézet vezetője Kolozsvárott,
míg a budapesti közegészségtani intézetet 31 éves korában alapítja meg. Kedves
tanítványa, Rózsahegyi Aladár, akit a magyar munkaegészségtan kezdeményezőjének
tartanak, 27 éves korában került a Kolozsvári Egyetem frissen alapított közegészségtani
intézetének az élére. Gyakran elgondolkoztam azon, hogyha nem lennének évszázados
és térbeli határok, most ők is itt ülhetnének a fiatal higiénikusok fórumán, és
tartanának előadásokat a zoonosisokról, az immunológiáról, a tápanyagokról, az
ólommérgezésekről, vagy az iskolások egészségügyéről, bizonyságául annak, hogy
a jövő nemzedékének nemcsak tapasztalat kell, hanem elhivatottság, fáradságot
nem ismerő újat keresés, és talán egy kis lázadás is a múlt és a jelen fékező
erőivel szemben. Véleményem szerint mindig ezt jelenti a fiatal higiénikus fogalma…”
A plenáris előadásokkal kezdetét vette a tudományos program. Sokszínűségére
jellemző, hogy a családszerkezet változásaitól indulva a koragyermekkorban végzett
védőnői munkán, a családorvosláson, robotok gondozta idősek vízióján át a komplex
életmódváltó tréning bemutatásáig terjedt.
A nyitó nap két párhuzamos szekcióval zárult. Az élelmezés– és táplálkozásügy
illetve a kémiai biztonság, a gyógyszerbiztonság, toxikológia területéről hangoztak
el előadások, illetve tartottak poszter ismertetőt. A csütörtök és a péntek témakörei
az egészségmegőrzés, az egészségfejlesztés, a környezet- és település-egészségügy,
a fiatalok egészségmagatartása, a járványügy, a népegészségügyi szűrések, az egészségpolitika,
az egészségügyi ellátás.
A Fórum képekben: