orszagos_intezetek.png
gyermekalapellatas_hu.png
egeszseg_hu
banner_egeszsegfejlesztes_folyoirat.png
Méregközponti bejelentés
norveg_vedono.png
Főoldal » Felső menü » Rólunk » Sajtó » Archívum

Tisztelt Látogató!

E dokumentum archivált tartalom, amely elavult, nem hatályos információkat is tartalmazhat. Kérjük, hogy a dokumentumra való hivatkozást megelőzően az ÁNTSZ központi (www.antsz.hu), valamint az országos intézetek honlapjainak aktuális tartalmakat megjelenítő oldalain szíveskedjen tájékozódni.

Elhunyt Prof. Dr. Berencsi György

2013.05.06. Nyomtatás
Twitter

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Prof. Dr. Berencsi György virológus, címzetes egyetemi tanár, az Országos Epidemiológiai Központ főosztályvezetője 2013. április 25-én, életének 72. esztendejében elhunyt. Búcsúztatása református szertartás szerint 2013. május 14-én kedden 12:45 órakor lesz Budapesten, a Farkasréti temető Makovecz ravatalozójában (1124 Budapest Németvölgyi út 99.). Prof. Dr. Berencsi Györgyöt Budapest Főváros XIII. kerületi Önkormányzata és az Országos Epidemiológiai Központ saját halottjának tekinti.

Berencsi György III. Budapesten született 1941-ben. Általános és középiskoláit Püspökladányban végezte. 1959-ben érettségizett. A Debreceni Orvostudományi Egyetemen szerez diplomát 1965-ben. Egyetemi tanulmányai alatt az Orvosi Biokémiai Intézetben tudományos diákkörös ahol a fiatalon elhunyt Zsindely Attila vezetésével RNS nukleotid-sorrend vizsgálatokat végeznek.

Az egyetem elvégzése után a Hajdú-Bihar megyei KÖJÁL vírus laboratóriumában kezd dolgozni Madár János és Koller Miklós irányításával, ahol megtanulja a klasszikus vírusdiagnosztika alapjait. 1968-ban Farkas Elek dr. lehetővé teszi, hogy az Országos Közegészségügyi Intézet Vírus osztályára kerüljön. Él a lehetőséggel, és beleveti magát az influenza és enterovírus laboratóriumi vizsgálatokba.

1973-ban ösztöndíjas tanulmányút keretében a Heidelbergi Német Rákkutató Központ Viruskutató osztályára kerül Gerhard Sauer munkatársaként, ahol a polyomavírusokkal dolgozik. Hazatérése után 1974 novemberétől a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Mikrobiológiai Intézetében, Nász István egyetemi tanár munkatársa, ahol adenovírus DNS modellen megkezdik a génmanipuláció módszertani alapjainak a bevezetését Medveczky Péterrel, Szomolányi Évával, Ifj. Geck Péterrel, Palkonyai Lászlóval, Ruzsics Zsolttal, Fejér Györggyel, Kis Alexivel, Perl Andrással, Takács Máriával. Az egykori fiatal tudóscsapatból ma már szinte mindenki külföldön él és dolgozik, csak ő, és Takács Mária - aki jelenlegi utódja az OEK-ben – maradnak itthon.

A nemzetközi kapcsolatok azonban tovább élnek. Évtizedes tudományos együttműködés fűzi a magyar állatorvosokhoz, és még felsorolni is nehéz, hogy hány külföldi kutatóintézettel dolgozik együtt: például a moszkvai Ivanovszkij Víruskutató Intézet munkatársaival, a Kievi Zabolotnij Intézet virológusaival, valamint a Berlin-Buchban működö Molekuláris Biológiai Intézettel. Közben megfordult a heidelbergi Német Rákkutató Központ víruskutató intézetében, a SOTE Mikrobiológiai Intézetében és az MTA-SOTE közös kutatási szervezeténél. Egy évtizeden át ő volt a WHO nemzeti influenza-, valamint enterovírus-referencialaboratóriumának vezetője.

Az OKI-ban 1988-ban kinevezik a vírusosztály vezetőjévé. Folyamatosan tanít a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen magyar, majd német nyelven, és az ELTE felsőfokú mikrobiológus képzésében, a 80-as évek végétől kezdődően.

1988-tól 5 éven át a Magyar Mikrobiológiai Társaság főtitkára. Az a véleménye, hogy sokkal jobb üzlet a külföldi előadókat hazahozni, mert itt sokan hallgathatják az előadásaikat, mint a hazai szakembereket külföldre utaztatni. Ennek szellemében hét magyarországi nemzetközi kongresszus szervezésében is részt vesz. Mintegy 130 magyar, angol, orosz, német és ukrán nyelven megjelent közleményben társszerző. Az impakt faktor értéke 100 fölött van.

2006-ban nyugdíjba vonul, 65 éves korában. Azóta tudományos tanácsadóként dolgozik. Az egyetemi oktatás bolognai rendszerre való áttérése óta kreditpontos előadássorozatokat tart a daganatvírusokról és az általános virológia kérdéseivel kapcsolatban magyarul és németül.

1994-ben neki ítélik a Manninger emlékérmet. A Fodor József emlékéremre különösen büszke, mert ez az egyetlen olyan kitüntetés, amit az édesapja követőjeként kap meg épp egy emberöltővel későbben.

Szenvedélyes oktató, aki minden alkalmat megragadott, hogy a virológiai, mikrobiológiai ismereteket továbbadja egyetemeken, hazai és külföldi kongresszusokon, valamint a média világában. Kutatási területe a klasszikus molekuláris és elméleti virológia, laboratóriumi klasszikus és molekuláris vírusdiagnosztika és vírusszerológia, enterovírusok, klasszikus hepatitis vírusok, vírusevolúció, adenovírusok volt. 1965 óta Budapesten a XIII. kerület lakója és díszpolgára, aki folyamatosan tartotta felvilágosító előadásait a lakosság valamint a diákok körében. Több évtizedes kimagaslóan eredményes közegészségügyért kifejtett virológiai kutatói és oktatói tevékenységéért 2001-ben a Pro Sanita emlékéremmel tüntették ki, 2005-ben Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést kapott. Tanítványai nemzetközi hírnevű szakemberek.