A Víz Világnapján

A környezet-egészségügyi tapasztalatok szerint Magyarországon is növekedett a tudatosabban táplálkozó, az egészségére nagyobb gondot fordító emberek száma. Egyidejűleg szerencsére nemcsak fogyasztóként leszünk egyre felvilágosultabbak, hanem környezethasználóként is. Az egészséges, jó ivóvizet kincsnek, értéknek kell tekinteni, és ennek megfelelően kell összefognunk a vízforrások vizének, valamint a hálózatba vezetett minőségének megőrzéséről, hogy a használat helyén ne lehessen ok panaszra.

Magyarországon ivóvíz készletünkkel egyrészt szerencsések vagyunk, másrészt viszont kissé pechesek. Hogy miért? Mert az ivóvízkészlet bőséges és olyanok az ivóvíz beszerzési adottságaink, amelyek alapvetően nem adnak okot aggodalomra. A folyók menti, úgynevezett parti szűrésű vízbeszerzés megfelelőségét természetes, aktív és az ellenőrzések szerint hatékony biológiai rendszer biztosítja. Felszín alatti vizeink több száz évesek, ipari, mezőgazdasági szennyezők miatti veszély alig áll fenn. Ugyanakkor kedvezőtlen adottság, hogy néhány településen a kútvizek ásványi eredetű, természetes úton beoldódott ionokat is tartalmaznak. Ezek az ionok stabil gondozással, alkalmas vízkezeléssel, azonban biztonsággal eltávolíthatók az emberi használatra szánt vízből. A környezet és egészségtudatos ember számára a víz egyes oldott anyagaira vonatkozó határérték szó nem ismeretlen. Az Európai Közösség jelenthet talán garanciát arra, hogy az egységesülő előírások, az ivóvízbiztonságra fordított nagyobb figyelem bizalmat is szül.

Az ÁNTSZ ugyanakkor igyekszik rámutatni arra is, hogy csak a határértékek betartását ellenőrző vizsgálatok eredményére hagyatkozva „túl késő” intézkedéseket tenni. A világ számos országával azonosan, a vízfogyasztók egészségvédelme érdekében, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) „vízbiztonsági terv” szemléletét igyekszik széles körben elterjeszteni. Az ivóvízbiztonsági-tervrendszer kiépítése és működtetése a jelenlegi leghatékonyabbnak látszó módszer arra, hogy biztosítható legyen, a szolgáltatott ivóvíz megfelel a vonatkozó egészségügyi határértékeknek, illetve az egyéb szakmai szabályozásnak. A módszer alapja egy széleskörű kockázatelemzés és kockázatértékelés, végig a vízellátási lánc minden egyes elemén, a vízbeszerzéstől a fogyasztóig, a használat helyéig.

Az ivóvízbiztonsági-tervrendszerek alapja – a fogyasztó egészségének védelme érdekében – a „jó ivóvíz” szolgáltatási biztosítása, a nyers víz esetleges szennyezésének minimalizálása, a szennyezettség csökkentése, vagy eltávolítása a megfelelő tisztítási technológia alkalmazásával, az elosztó rendszerben bekövetkező utólagos szennyeződés megelőzése. A módszer fő irányai alkalmazhatóak minden ivóvíz szolgáltató rendszerre, függetlenül a méretüktől, illetve összetettségüktől. Az ivóvíz szolgáltatók létező minőség irányítási rendszerei jó alapot szolgáltathatnak a vízbiztonsági terv rendszer kiépítéséhez, amelyeket leginkább a kellő részletességű veszélyelemzési és kockázatértékelési elemekkel kell bővíteni, a teljes vízellátó rendszerre nézve. A vízbiztonsági terv lényegében ugyanis egy működési váz, egy szerkezet, amely veszélyelemzést, kockázatértékelést és kockázatkezelést, alkalmas ellenőrző méréseket, és alkalmas monitoring rendszer leírását is tartalmazza, kiegészítve megfelelő beavatkozási illetve vészhelyzeti tervekkel, dokumentált módon végigvezetve a teljes vízellátási rendszeren.

Az ivóvíz szolgáltató az ivóvízbiztonsági-tervrendszer működtetésében kulcsfontosságú szereppel bír. Az ÁNTSZ és a népegészségügyi szervezet készen áll a szakértői együttműködésre, a kockázatkezelő rendszerek megfelelőségének független minősítésére, felügyeletére.